Megtörhetetlen - Kritika

A blog címe: Megtörhetetlen

A blog írója: Dixon Nia

Link: http://megtorhetetlenlexi.blogspot.hu

A kritikát nem rosszindulatból, hanem segítőkész jelleggel írom! Ha bármi bántónak tűnik, azért elnézést kérek, nem áll szándékomban senkit sem megsérteni!

Mivel Angi készítette az oldal design-ját, ezért arról értelemszerűen nem írnék most, ha nem bánod.

Történet

Amikor megnyitottam az oldalt, első dolgom volt a fülszöveget elolvasni, mivel az, ha jól meg van írva, keveset elárulva a sztoriból is fel tudja kelteni az emberek érdeklődését. Sajnos én nem így jártam, mivel ez a pár sor igencsak zavarosra sikeredett, és lényegében csak a két főszereplőnk múltját meséli el pár mondatban. Mindenképp tanácsolnám neked, Nia, hogy írd át ezt a kis részt, garantáltan több olvasó fogja folytatni a történeted olvasását az első benyomás után. Érdemes lenne hagyni a „Mi történt a múltban?”témát, maximum annyit megemlíteni két mondatban, hogy milyen jóban volt régen Lexi és Tucker. A többi úgyis kiderült a prológusból és az első fejezetből, ne untassuk feleslegesen a közönséget. Helyette fogalmazhatnál sejtelmesebben a mostani se-veled-se-nélküled kapcsolatukról, feltéve néhány költői kérdést a jövőre vonatkozóan, ami arra ösztönzi az olvasót, hogy a történetet olvasva kiderítse a válaszokat. Az első mondat lehetne rögtön az előszó, nagyon jól megalapozná a hangulatot.

Magáról a történetről, bár már 8 fejezet plusz a prológus fent van, még nem tudok sok mindent mondani. A te történeted egy tipikus gimis blog, csak jelen esetben nem a jó kislány, rosszfiú felállással, hanem pont fordítva. Eddig még nem történt semmilyen nagyobb volumenű dolog, amit nem tudtunk volna meg a fülszövegből, talán csak a 8. fejezet utolsó mozzanata. Lényegében Lexi és Tucker egymáshoz való viszonyát, és mindennapi cívódásukat ismertük meg, ami elég kevés esemény ennyi fejezet mellett. Talán hagyhatnád egy kicsit jobban pörögni az eseményeket, és kevesebb időt szánni arra, miképpen is fúj orrot a szereplő… De látok lehetőséget a sztoriban, a Tucker családjának költözése körüli sok rejtély elég ígéretesnek tűnik.

Ami nagyon tetszik, hogy nem nyúlfarknyi részeket írsz, hanem pont megfelelő hosszúságúakat, rövid határidőn belül. Volt olyan, hogy egy nap akár 3-4 fejezetet is publikáltál, amit én, személy szerint nem tartok túl szerencsésnek. Sokkal igényesebb bejegyzéseket tudsz elérni, ha inkább naponta, kétnaponta posztolsz, és előtte hagysz időt magadnak arra, hogy legalább kétszer átnézd azelőtt az írásod, hogy a nagyközönség elé tárnád.

A szereplők, úgy érzem, elég jól meg vannak formázva, egyedül Lexi karakterében találtam némi ellentmondást. Annak ellenére, hogy arról panaszkodik, az emberek nem próbálják megérteni a cselekedetei miértjét, mégis egy pillanat alatt elítéli Rose-t, amikor az nem vállalja a korrepetálását. Tehát ő is pont ugyanazt a hibát követi el, amit a többiek vele szemben: „Sose nézik azt, hogy mi is az a dolog, ami kiváltja az emberből a dolgokat, csak rád néznek, és már el is ítélnek.”

Bár a történet egész jó, elkövettél egy hatalmas hibát a történet megalapozásánál: Nem néztél utána az amerikai iskolarendszernek. Miközben olvastam, egész végig azt éreztem, hogy ezt a sztorit eredetileg Magyarországra szántad, csak tetszettek neked az angol nevek. Ugyanis az ottani iskolákban sem osztályfőnökök, sem tájékoztató füzet, de még csak osztálynapló sincs. A diákok pedig délután 3-4-ig bent vannak az iskolában, tehát nem igazán érhetnek haza ebéd utánra… Lehet, hogy csak én vagyok allergiás az ilyen dolgokra, (pláne, ha napi több órában az ottani kultúráról tanulunk) de érdemes lenne kijavítanod ezeket a dolgokat, hogy még élethűbb legyen a történeted.

Helyesírás

Bocsánat, hogy ezt mondom, de mindegyik fejezet hemzseg a helyesírási hibáktól. Bár a fogalmazásod és a szókincsed fejlődőben van, mivel nagyon minimális a szóismétlés, és csak néha találok értelmetlen mondatokat, a helyesírási hibák nagyon elrontják az olvasásélményt.

Ahogy megfigyeltem, elsősorban a külön- és egybeírás, valamint a toldalékok a gyengéd. Az elsőre csak azt tudom tanácsolni, hogy futtasd át a szöveget egy Word helyesírás-ellenőrzésen, mielőtt kiteszed bárhová is. A második problémára viszont tudok gyors segítséget is nyújtani: Ha az adott szó arra utal, hogy valahova elmentél/betettél valamit/stb., akkor a toldalék –ba –be lesz, pl. Betettem a fiókba a füzetem. Elmentem Los Angelesbe. Ha viszont egy cselekvésnek/történésnek a helyét szeretnéd kifejezni, akkor a –ban, -ben toldalékot használd, pl. A szomszédban egy idős néni lakott. Nem találtam a farmerom a szekrényemben.

Amit még tudnék tanácsolni, hogy az olyan helyzetekben, mint például tudtam/éreztem, hogy engem néz, ne használj perjelet! Inkább kösd össze a két kifejezést egy és vagy vagy szócskával, de eléggé furcsán veszi ki magát, ha perjelet használsz.

Összegzés

Összességében nem egy rossz történet a tiéd, ki lehet belőle hozni érdekes dolgokat is, ha megragadod a lehetőségeket, és kijavítod azokat a dolgokat, amikre felhívtam a figyelmet. Lehet, hogy érdemes lenne egy bétát is felfogadnod, aki segítene a javításban, és esetleg ötleteket is adhatna.

Remélem semmi sértőt nem írtam, és nem bánod, hogy átvettem a kritikát Angitól. Elnézést a késésért, és további sok sikert a bloghoz! Netra