A blog címe: Megtörhetetlen
A blog írója: Dixon Nia
A kritikát nem
rosszindulatból, hanem segítőkész jelleggel írom! Ha bármi bántónak tűnik,
azért elnézést kérek, nem áll szándékomban senkit sem megsérteni!
Mivel Angi készítette az oldal design-ját, ezért arról értelemszerűen
nem írnék most, ha nem bánod.
Történet
Amikor megnyitottam az oldalt, első dolgom volt a fülszöveget elolvasni, mivel az, ha jól meg van írva, keveset
elárulva a sztoriból is fel tudja kelteni az emberek érdeklődését. Sajnos én
nem így jártam, mivel ez a pár sor igencsak zavarosra sikeredett, és lényegében
csak a két főszereplőnk múltját meséli el pár mondatban. Mindenképp tanácsolnám
neked, Nia, hogy írd át ezt a kis részt, garantáltan több olvasó fogja
folytatni a történeted olvasását az első benyomás után. Érdemes lenne hagyni a „Mi
történt a múltban?”témát, maximum annyit megemlíteni két mondatban, hogy milyen
jóban volt régen Lexi és Tucker. A többi úgyis kiderült a prológusból és az
első fejezetből, ne untassuk feleslegesen a közönséget. Helyette fogalmazhatnál
sejtelmesebben a mostani se-veled-se-nélküled kapcsolatukról, feltéve néhány költői
kérdést a jövőre vonatkozóan, ami arra ösztönzi az olvasót, hogy a történetet
olvasva kiderítse a válaszokat. Az első mondat lehetne rögtön az előszó, nagyon
jól megalapozná a hangulatot.
Magáról a történetről, bár
már 8 fejezet plusz a prológus fent van, még nem tudok sok mindent mondani. A
te történeted egy tipikus gimis blog, csak jelen esetben nem a jó kislány,
rosszfiú felállással, hanem pont fordítva. Eddig még nem történt semmilyen
nagyobb volumenű dolog, amit nem tudtunk volna meg a fülszövegből, talán csak a
8. fejezet utolsó mozzanata. Lényegében Lexi és Tucker egymáshoz való
viszonyát, és mindennapi cívódásukat ismertük meg, ami elég kevés esemény ennyi
fejezet mellett. Talán hagyhatnád egy kicsit jobban pörögni az eseményeket, és
kevesebb időt szánni arra, miképpen is fúj orrot a szereplő… De látok
lehetőséget a sztoriban, a Tucker családjának költözése körüli sok rejtély elég
ígéretesnek tűnik.
Ami nagyon tetszik, hogy nem
nyúlfarknyi részeket írsz, hanem pont megfelelő hosszúságúakat, rövid
határidőn belül. Volt olyan, hogy egy nap akár 3-4 fejezetet is publikáltál,
amit én, személy szerint nem tartok túl szerencsésnek. Sokkal igényesebb
bejegyzéseket tudsz elérni, ha inkább naponta, kétnaponta posztolsz, és előtte
hagysz időt magadnak arra, hogy legalább kétszer átnézd azelőtt az írásod, hogy
a nagyközönség elé tárnád.
A szereplők, úgy érzem, elég jól meg vannak
formázva, egyedül Lexi karakterében találtam némi ellentmondást. Annak
ellenére, hogy arról panaszkodik, az emberek nem próbálják megérteni a
cselekedetei miértjét, mégis egy pillanat alatt elítéli Rose-t, amikor az nem
vállalja a korrepetálását. Tehát ő is pont ugyanazt a hibát követi el, amit a
többiek vele szemben: „Sose nézik azt,
hogy mi is az a dolog, ami kiváltja az emberből a dolgokat, csak rád néznek, és
már el is ítélnek.”
Bár a történet egész jó, elkövettél egy hatalmas hibát a történet
megalapozásánál: Nem néztél utána az amerikai iskolarendszernek. Miközben
olvastam, egész végig azt éreztem, hogy ezt a sztorit eredetileg Magyarországra
szántad, csak tetszettek neked az angol nevek. Ugyanis az ottani iskolákban sem
osztályfőnökök, sem tájékoztató füzet, de még csak osztálynapló sincs. A diákok
pedig délután 3-4-ig bent vannak az iskolában, tehát nem igazán érhetnek haza
ebéd utánra… Lehet, hogy csak én vagyok allergiás az ilyen dolgokra, (pláne,
ha napi több órában az ottani kultúráról tanulunk) de érdemes lenne
kijavítanod ezeket a dolgokat, hogy még élethűbb legyen a történeted.
Helyesírás
Bocsánat, hogy ezt mondom, de mindegyik fejezet hemzseg a helyesírási
hibáktól. Bár a fogalmazásod és a szókincsed fejlődőben van, mivel nagyon
minimális a szóismétlés, és csak néha találok értelmetlen mondatokat, a helyesírási
hibák nagyon elrontják az olvasásélményt.
Ahogy megfigyeltem, elsősorban a külön- és egybeírás, valamint a
toldalékok a gyengéd. Az elsőre csak azt tudom tanácsolni, hogy futtasd át a
szöveget egy Word helyesírás-ellenőrzésen, mielőtt kiteszed bárhová is. A
második problémára viszont tudok gyors segítséget is nyújtani: Ha az adott szó arra
utal, hogy valahova
elmentél/betettél valamit/stb., akkor a toldalék –ba –be lesz, pl. Betettem a fiókba a füzetem. Elmentem Los Angelesbe. Ha viszont egy cselekvésnek/történésnek a helyét szeretnéd kifejezni, akkor a –ban,
-ben toldalékot használd, pl. A szomszédban
egy idős néni lakott. Nem találtam a farmerom a szekrényemben.
Amit még tudnék tanácsolni, hogy az olyan helyzetekben, mint például tudtam/éreztem, hogy engem néz, ne
használj perjelet! Inkább kösd össze a két kifejezést egy és vagy vagy szócskával,
de eléggé furcsán veszi ki magát, ha perjelet használsz.
Összegzés
Összességében nem egy rossz történet a tiéd, ki lehet belőle hozni
érdekes dolgokat is, ha megragadod a lehetőségeket, és kijavítod azokat a
dolgokat, amikre felhívtam a figyelmet. Lehet, hogy érdemes lenne egy bétát is
felfogadnod, aki segítene a javításban, és esetleg ötleteket is adhatna.
Remélem semmi sértőt
nem írtam, és nem bánod, hogy átvettem a kritikát Angitól. Elnézést a késésért,
és további sok sikert a bloghoz! Netra
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSzia! Köszönöm szépen a kritikát, igen az iskolarendszerrel van elég sok hiba, és javítani is készültem, de már annyiszor kezdtem el a történetet, meg néha szünetet is tartottam, hogy úgy gondoltam későbbre halasztom ezt, de most már látom, hogy jobb lenne már most kijavítanom ezeket. :)
VálaszTörlés(Word-ot használok mégse jelzi ki nekem úgy a hibákat, amiket nem nagyon értek.:/)
Még egyszer köszönöm a kritikát, és rálátásom nyílt arra, hogy milyen is valójában a történetem más szemszögéből.:)
Nia